Klíma Tüntetés Budapest
A vadászat az ember ősi foglalkozása volt, s máig is nagy becsben áll. Megbecsülésében közrejátszik a nemes sport és- ettől elválaszthatatlanul- a természet iránti szeretet és ehhez kapcsolódik a vadhús okozta gasztronómiai élvezet. A vadhúsból igen változatos, ízletes és tápláló ételeket lehet készíteni. A vadhús konyhai értékét azonban azzal emelhetjük igazán, ha szakácsaink kilépnek abból a bűvös körből, melyet számukra a vadhús elkészítésénél a "pörkölt" és a "vadas" jelent. Kellő ismerettel, egy kis érzékkel valóságos ételköltemények készíthetők, fácánból, fogolyból, szarvasból, vaddisznóból és még az "agyoncsépelt" nyúlból is. Ehhez nyújt segítséget ez a kis receptgyűjtemény.
A sütést illetően barátunkhoz, a Google-hoz fordultam, de nem lettem sokkal okosabb az egymásnak ellentmondó és sokszor felületes receptleírások olvastán. Gasztro-tanácsadó kartársaim is ketten kétfélét javasoltak a sütési módra. Végül így csináltam: félig-meddig előmelegített sütőbe tettem a gerincet, némi páclevet aláöntve, meg a pác zöldségeit-fűszereit, besózva és jól lefóliázva. Így maradt jó 190 fokon vagy háromnegyed óráig. Akkor belenéztem, még egy kis páclevet locsoltam rá és visszafedve egy órán át 180 fokon sütöttem. Kontroll: alakulgat, pácleves és kis olajos locsolgatás, visszafedés, most már csak 160 fokra téve. Újabb félóra után a késpróba nagyon biztató puhaságot mutatott. Így késznek nyilvánítottam a sültet és a sütőből kivéve, alufóliába jól becsomagolva kb. másfél óráig pihentettem. Tálalás előtt visszatettem a kb. 100 fokra melegített sütőbe, hogy átmelegedjen és csak az asztalnál szeleteltem. Hozzá krokettet készítettem és szedres-málnás-vérnarancsos mártást. A vaddisznógerinc puha és zamatos lett, egyáltalán nem volt száraz.