Klíma Tüntetés Budapest
Az artista a trükkök között, előtt, vagy után a gesztusaival mesélhet el történeteket szerelemről, életről, halálról. Jöjjön Pilinszky János: Őszi cirkusz verse Muzsikaszó az esti réten, falu alól, a fák alatt szapora dobszó, s édes, árva trombitahang, trombitahang! A cirkuszos nép muzsikál, pereg a dobszó és ütemre forog- forog és körb jár a lomha bölcs, a barna medve. Elől a roppant medve és a táncoló bohóc utána, bohóc után a kisfia, aztán a hold, a hold parázsa. Arcába tűz a telehold, s a kisfiú az égre bámul. a bohóc kisfia leghátul. Repülnek a kicsi lovak, a szénfeketék, hófehérek! Táncolnak a puha füvön, szelíd, szép füvein a rétnek. Röpülnek a kicsi lovak! De két eperfa közt a légben, még náluk is szebb talán, libegő tündér a kötélen, megemeli az esti szél, az a kis táncoslány a legszebb! Már ott jár a fák sudarán, és feljebb, és mindegyre feljebb, a fák csúcsára ér, s nevet, a fák csúcsára lép, de onnan többé már vissza se talál, csak eltűnik a teleholdban.
Szöveg Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai — vers Piros a som, a csipetke, dér sógor megcsípte: kerek kosárba szedjük marékkal, lekvárt főzünk három fazékkal. Jövőre, jövőre, sokat eszünk belőle. Lekvárbajuszt pödrünk s nevetünk, lekvárcirkusz bohócai mi leszünk, mi leszünk.
Zig�ny �rp�d A tud�s kutya L�bra �llok, t�nczot j�rok, �n a tud�s kutya vagyok: Bukfenczezem, fittyet h�nyok, lovaglok, ha akarok... Tov�bb... Gyermekvers �llatok 0 0
Hirdetés Tudják önök, mi volna Petőfi Sándor, ha ma élne? Talán színészként a Barátok közt legnépszerűbb sztárja, esetleg politikus és költő egyszerre? Esterházy Péter egyszer kifejtette, hogy meggyőződése szerint a lánglelkű poéta bizony ma a cirkuszok királya, vagyis légtornász lenne. "Petőfi, semmi kétség, ha élne: légtornász volna. Egy légtornászról már messziről ordít, hogy légtornász. Egy légtornász az kirí. Látszik rajta, hogy Isten teremtménye. Azonkívül nagy bajusza van, és széles mellkasa, ahol megpihenhetnek a hölgyek. Szőke hajukat a légtornász arcába fújja a szél, ami nem mindig kellemes, ha szépnek szép is. Egy ember az vagy légtornász, vagy nem légtornász, itt nincs mese. Az élet nehéz, a légtornászé is. Ott ez az egész cirkusz, a közönség, amely unottan perecet rágicsál, füstölög a poshadt sör miatt, és legszívesebben otthon tévézne; a porondmester, ki hogy van vele, nem nagy szám; a technikai fölszerelés toldozott-foldozott, ha műanyag, nem rozsdáll" – írta a tavaly nyáron elhunyt Kossuth-díjas publicista.
A manézs világa egyébként sok más ismert irodalmárt is megihletett. Többek között Pilinszky Jánost is, aki az Őszi cirkusz-című versében idézte fel a vándorkomédiások sátrának hangulatát. Van hasonlóság És ha már kíváncsiak vagyunk, mit gondol egy költő a cirkuszról, legalább annyira érdekes lehet, hogy mit gondol egy artista az irodalomról, a ritmusba szedett gondolatokról. Kapitány Olívia szerint igenis van hasonlóság a művészet két ágazata között. Elvégre mindkettőnek célja a gyönyörködtetés és mindkettőnek megvan a maga kifejező eszköze. Az artista a testével mutatja be az érzelmeket, a költő pedig a tollával. – Mint ahogy a világ körülöttünk, a cirkusz is változik, fejlődik – magyarázza az elismert akrobata, aki a klasszikus cirkuszban, és a színházi elemeket is alkalmazó újcirkuszban egyaránt otthon érzi magát. A világ vezető artistatársulatai már komplett, összefüggő darabokat mutatnak be. – A cirkusz kilépés a hétköznapokból – mosolygott Olívia és hozzátette: varázslat és csoda.